�n, a Mutran Makuta, lepihenek most Karda Nui-beli barlangomban, hogy k�be v�ssem eme feljegyz�st. A fortyog� katlanok belsej�ben alakjukat felvev� �rny�kpi�c�k �r�mteli l�tv�nya t�rul k�zben szemeim el�. Az univerzum mag inv�zi�ja hibamentesen halad, leg�jabb teremtm�nyeim s�t�ts�get �s megront�st terjesztenek, �s �ltal�noss�gban is �lvezem, hogy �lek.
Asszisztensem, Vican, szorgosan gy�m�sz�li vissza egyik kudarcot vallott k�s�rletemet a rekesz�be. �ltal�ban mindegyik ilyen „balesett�l” mihamarabb megszabadulok… �m ezt a sziszeg�, harap�s, �s felett�bb m�rgez� teremtm�nyem ink�bb Chiroxnak aj�nd�kozom majd.
Ah, Chirox… nem lehetett t�bb mint 100 �vezrede, hogy j� bar�tok voltunk, �s egy�tt hoztuk l�tre az �jabb �s jobb Rahikat a mator�n n�p megseg�t�s�re.
A Miserix nev� Makuta, a Testv�ris�g legels� vez�re uralkodott akkor. A destrali er�d�t, ahol minden Makuta tart�zkodott m�g csak �pphogy fel�p�tett�k. Tiszt�n eml�kszek, hogy egy bizonyos napon �n meg Chirox asztalunk felett hajlongva pr�b�ltunk valami hasznot tal�lni Spiriah egyik k�s�rlet�ben.
- T�l sok a l�ba. – d�rm�g�tt Chirox. – Na �s ezek a fogak…
- Sz�tszedj�k �s kezdj�k az elej�r�l? – k�rdeztem. – Vagy sim�n z�rjuk be egy szob�ba Spiriahval?
Miserix pont ekkor l�pett be hozz�nk. R�pillantott az asztalon vonagl� iz�re, �s undorodva horkantott. Azut�n r�nk n�zett.
- Lenne egy feladatunk. – k�z�lte. – A Xia nev� sziget lakosai nagyobb fizets�get k�vetelnek, mint amekkor�t a legt�bb mator�n v�ros meg tud fizetni. K�rem, hogy az egyik�t�k menjen el oda Icarax Makut�val �s a seg�dj�vel, Pridakkal, �s magyar�zz�tok el az ottaniaknak az egy�ttm�k�d�s sz�ks�gess�g�t.
Miut�n elment, mi ketten Rahit dobtunk, hogy eld�nts�k, melyik�nk menjen. Sajn�latos m�don mivel k�t feje volt, v�sni meg nem v�stek r�, eltartott egy kis ideig, m�g v�lasztani tudtunk.
A k�ldet�s term�szetesen sikerrel j�rt. Napokig tart� egyezked�sek ut�n Icarax elvesztette a t�relm�t. Majd, miut�n m�r eltakar�tott�k a romokat, a xiaiak k�szs�gesen teljes�tett�k a k�r�s�nket. Pridakot sz� szerint le kellett r�ngatnunk a szigetr�l, annyira megfogt�k �t a lehet�s�gek, amiket benne l�tott.
M�r majdnem el�rt�k Destralt, amikor �szrevettem, hogy k�s�rleti kedvencemet, az �n gondolkod� k�vemet elhagytam.
- Biztos ottmaradt a sziget k�zep�n, ahol a gy�rtelepeket l�togattuk. – mondtam. – Nyugtalan�t�… ugyanis sohasem utazom n�lk�le, b�r… z�r�s is tud lenni.
- �s mi lenne a gond? – morogta Icarax. – Csak egy k�.
- Val� igaz. – feleltem. – Kiv�ve persze, ha elkezdi felfalni Xia n�p�t, �s hegy m�ret�re n�vekszik. Hab�r mekkora es�lye van annak, hogy ez megt�rt�njen?
Tov�bb haj�ztunk, magunk m�g�tt hagyva a szigetnyi gy�rat, a szorgalmas xiai lakoss�got… �s egy igen is �hes szikl�t.