Brutaka keskenyre h�zott szemekkel vizsg�lta �t a barlangot. Az �ket k�rbevev� rovarok v�r�s szemei �gy hatottak, mint megannyi t�bolyodott csillagk�p. Hallotta, ahogy a h�ta m�g�tt Vezon d�dolgat mag�ban, mintha csak egy d�lut�ni s�t�n lenne.
- Harcolunk, hogy kijussunk innen? – k�rdezte Lariska, kez�vel a t�rje markolat�n.
Brutaka v�laszk�ppen Spiriah fel� fordult.
- Ok�. Te k�pes vagy ir�ny�tani a Rahit. Nyisd fel az utat.
- Csak egy felt�tellel – mondta Spiriah. – Amint megteszem, szabad vagyok. Azonnal sarkon perd�l�k, kis�t�lok, majd elviszem a haj�t – ha Takadox m�g meg nem tette –, �s t�vozok. �s azt�n soha t�bb� nem l�tlak vagy hallak titeket, vagy b�rkit, aki veletek kapcsolatban �ll.
- Nem k�r�s volt – felelt Brutaka. – Hanem parancs.
- �n Makuta vagyok. – �gy Spiriah. – Kegyvesztett, meglehet; az irigys�g �s el��t�letek �ldozata, k�ts�g k�v�l. De nem fogadok el parancsokat ilyen visszatasz�t�, eszel�s…
Brutaka kem�ny tal�latot vitt be a Makuta maszkj�ba, �tlend�tve �t a keskeny h�don. Spiriah alig tudott megkapaszkodni a k�t�lbe, azt�n ott l�gott a semmi felett.
- Azt hiszem, erre mondj�k azt, hogy „nincs alkuv� helyzetben” – mondta Brutaka. Aktiv�lta maszkerej�t, �s egy dimenzi��tj�r�t nyitott meg k�zvetlen�l Spiriah l�bai alatt. – Ha azt a kaput csak egy picit is k�zelebb tolom hozz�d, egy szil�rd f�nyb�l �ll� l�nyekkel teli vil�gban tal�lod magad. Tudod, mit esznek arrafel�? �rny�kot. Lakoma leszel a sz�mukra, Spiriah, de figyelmeztetlek – mindig �hesek. �s amikor r�gnak, nem csukj�k be a sz�jukat.
Spiriah nem mondott semmit, hanem lecs�kkentette saj�t s�r�s�g�t, �s fellebegett, el Brutaka �tj�r�j�nak k�zel�b�l. Azt�n visszasz�llt a h�dra, �s ism�t szil�rdd� v�lt.
- Megteszem – mondta. – Azt�n elmegyek. Aj�nlom, hogy ne akarjatok meg�ll�tani.
A Makuta �sszpontos�tott, m�k�d�sbe helyezve a Rahi vadak ir�ny�t�s�ra szolg�l� k�pess�g�t. Semmi sem t�rt�net, mind�ssze a rovarok mocorogtak idegesen. P�r pillanat eltelt�vel Spiriah zavartan feladta a pr�b�lkoz�st.
- M�r ir�ny�tja �ket egy hatalmasabb elme. Biztosan Miserix.
Brutaka a rovarok ir�ny�ba b�k�tt, akik eltorlaszolt�k az utat, amerre j�ttek.
- Akkor �gy v�lem, itt maradsz. – Larisk�hoz fordult. – Teh�t harc lesz. Te maradj itt Vezonnal. Roodaka, Spiriah �s �n majd vezetj�k az utat.
Brutaka jelz�s�re � �s k�t nagyhatalm� t�rsa r�eresztett�k er�iket a rovarokra, akik elz�rt�k el�tt�k a kij�ratot. �m amilyen gyorsan hullottak a karmazsin kreat�r�k, �ppolyan gyorsan �jabbak �lltak a hely�kre. S�t a h�tul l�v�k m�r a h�don m�sztak, �s egyre k�zeledtek Vezonhoz �s Larisk�hoz.
- Van egy tervem – mondta Roodaka, Rhotuka p�rg�t id�zve korongl�v�j�be. Az el�tt�k l�v� rovarokra l�tte, akiket a korong ereje felismerhetetlen f�rtelmekk� v�ltoztatott. Egy pillanat se telt el, �s a t�bbi rovar r�m�szott a n� t�mad�s�nak szerencs�tlen �ldozataira. A mut�ns rovarokat m�sodpercek alatt kiv�gezt�k, ami�rt k�l�nb�ztek fajt�rsaikt�l.
L�tv�n, hogy tr�kkje m�k�dik, Roodaka megism�telte az elj�r�st, ez�ttal a h�d v�g�t elz�r� rovarokat c�lozva meg. Mik�nt a mut�ci� hatalm�ba ker�tette, kor�bbi t�rsaik pedig lerohant�k �ket, az �l� falon egy ny�l�s jelent meg. Roodaka gy�zedelmi b�mb�l�ssel �tvezette a csapatot a h�don, be a t�loldalt ny�l� alag�tba. Addig futottak, m�g j� messzire nem ker�ltek a barlangt�l.
- K�vetnek minket? – k�rdezte Brutaka.
- Nem �gy l�tszik – v�laszolt Lariska. – Tal�n nem szeretik elhagyni a f�szk�ket.
- Vagy tal�n csak sejtik, hogy vissza kell m�g arra menn�nk, �s majd akkor akarnak felfalni – vetette fel Vezon vid�man.
- El�r�bb h�tha van m�sik kij�rat – �gy Brutaka.
- Vagy majd h�tha megszokjuk ezt a helyet – em�gy Vezon. – P�r f�sz�nyeg, egy kev�s barlangrajz meg az ellens�geim feje a falon… eg�sz kellemes is lehet.
- Brutaka! – ki�ltott el�lr�l Roodaka. – Azt hiszem, ezt l�tnod k�ne.
A csapat �trohant az alag�ton, �s Roodaka mell� �llt. Az alag�t v�g�ben �csorgott, �s egy �jabb hatalmas kavern�ba n�zett. Pontosabban a barlang legnagyobb lak�j�t figyelte, egy �ri�si, s�rk�nyszer� besti�t, mely a k�talajhoz volt l�ncolva. K�r�l�tte sokkal kisebb Rahik r�pk�dtek, cik�ztak �s igyekeztek elker�lni az �rny�kkezet, amely id�r�l-id�re el�t�rt a l�ny mellkas�b�l.
- Mi… a fene ez? – k�rdezte Lariska.
Brutaka �muldozva megr�zta a fej�t.
- Nos, k�b� 40 l�b magas, v�r�s �s ez�st sz�n�, n�gy l�bbal, egy farokkal �s cs�nya term�szettel – �s � az, akinek a megment�s�re j�tt�nk.
- Miserix – suttogta Spiriah.
- Rendben van, haza vihetj�k – mondta Vezon. – De arra ne sz�m�tsatok, hogy eltakar�tok ut�na.