Brutaka arr�bbpakolt egy halom t�rmel�ket, �s felt�p�szkodott. K�r�l�tte Spiriah �s Roodaka �rny�kenergi�t vetettek be, hogy kiszabad�ts�k magukat. Vezonnak �s Larisk�nak nyoma sem volt.
Visszapillantott a barlang imm�r betemetett bej�rata fel�. Egy p�r er�sebb csap�s k�ts�gk�v�l eltakar�tan� a szikla- �s k�halmot, de akkorra Takadox m�r r�g kereket oldott volna. K�s�bb lesz m�g id� elbesz�lgeti vele.
- Elkaptam!
Brutaka megfordult, �s megl�tta, hogy Lariska a kap�l�z� Vezont tarja a tork�n�l fogva.
- Elcs�ptem, amikor egy mell�kalag�ton pr�b�lt lel�pni – mondta a S�t�t Vad�sz.
- Nyomozzuk le az �rul�t – acsargott Roodaka. – �sszez�zott test�t a sarkam alatt akarom tudni.
- Nek�nk munk�nk van itt – felelt Brutaka. – Mozg�sban maradunk. Mindannyian – tette hozz�, Vezonra tekintve.
Az alag�t sokkal t�bbnek bizonyult egyszer� �sv�nyn�l. Egy v�gtelen f�ldalatti kamr�ba ny�lt, melyen egy keskeny, rostos protodermiszb�l �ll� h�d ny�lt �t. Odalenn a talajt irdatlan, egym�ssal �sszefont elpusztult fa�gaknak t�n� gubanc bor�totta. Az �vsz�zados l�vafolyamok m�ly j�ratokat v�jtak a falakba. K�l�n�s rep�l� Rahik cs�ngtek a mennyezetr�l, hat szem�k lassan pislantott a birodalmukba behatol�k l�tt�ra.
- Juttass�tok eszembe, ne hagyjam, hogy Krika Makuta szervezze a k�vetkez� k�jutaz�somat – motyogta Spiriah.
- Az eg�sz sziget vulkanikus – mondta Brutaka. – Az �veket kisebb kit�r�sek sz�rj�k meg, de semmi drasztikus. Tahu �s Kopaka elvileg gondoskodtak err�l a probl�m�r�l. M�sk�l�nben m�r r�g ropog�sra s�lt�nk volna.
- Se Carapar, se Takadox – mondta Vezon egyhang�an. – Ki lesz a k�vetkez�? Spiriah, a S�rt�d�tt? Brutaka, a Bugris? Vezon, a Vit�z? Vagy Lariska…
A S�t�t Vad�sz el�kapott egy t�rt, �s belehaj�totta a k�be �pp Vezon l�bai el�. Az �r�lt f�l-Skakdi vigyorogva fel�je fordult, �s azt mondta:
- Vagy Lariska, a b�lcs, csod�latos �s b�mulatosan �ld�kl�?
Brutaka vezette �t a sort a h�don. A t�loldalt f�ny �radt be egy keskeny ny�l�son. A Makuta Testv�ris�g�nek szimb�luma volt bele�getve az �tj�r� melletti k�be. Valaki – tal�n Krika, tal�n Miserix – megjel�lte az utat j� r�gen.
- Mit fogunk kezdeni ezzel a legend�s Makut�val, ha egyszer megtal�ltuk? – k�rdezte Roodaka. – Mib�l hiszed, hogy seg�teni akar majd a hozz�d hasonl�kon?
- Miserix gy�l�li a Testv�ris�get, ami�rt ellene fordult – v�laszolt Brutaka. – Ak�r h�rom mator�nnal meg egy Ussal r�kkal is sz�vetkezne, ha �gy bossz�t �llhatna Makuta t�rsain.
- �s akkor milyen tisztet fog bet�lteni? – puhatolt Roodaka. – Gener�lis? H�s? Egy jelk�p, ami k�r� �sszegy�lhetnek a Testv�ris�g ellen l�zad�k?
Brutaka megr�zta a fej�t.
- Semmi ilyen dics�s�ges. Fegyver lesz bel�le, mint egy Rhotuka kil�v�, vagy egy szellem�gy�. �s mi majd egyenest a Makut�k destrali er�dje fel� fogjuk c�lozni.
Roodaka mosolyra fakadt.
- �s, ha tudhatom, ki lenne az a „mi”?
Brutaka visszamosolygott, mint a lakom�ra k�sz�l� Kavinika.
- Ejnye, ejnye… amit nem tudsz, az nem has�that f�lbe �s vethet le err�l a h�dr�l.
- Hallok valamit – jelentette Lariska. – El�lr�l… tal�n egy hang… vagy a vulk�n morajl�sa.
- �n is hallok valamit – mondta Vezon.
- Kussolj – felelt Roodaka.
- �s l�tok is valamit – folytatta Vezon. – De mivel szemmel l�that�an nem �rdekel…
- Nem is – csattant fel Roodaka.
- Szem�ly szerint mindig is �rdekfesz�t�nek tal�ltam a megjegyz�seimet �s megfigyel�seimet – fecsegett tov�bb Vezon. – Addig nem �lt�l igaz�b�l, m�g nem l�ttad a vil�got az �r�ltek szemein �t. Az esetek fel�ben �n sem tudom, hogy amit l�tok, a val�s�g-e, vagy amit l�tni k�v�nok… vagy ami�rt k�ny�rg�k, esedezek, foh�szkodok, hogy ne legyen.
- Mi�rt is hoztuk magunkkal? – �gy Spiriah.
- Megt�ri a monot�ni�t – em�gy Lariska.
- �n valami sokkal kiel�g�t�bbet akarok megt�rni – sziszegett Roodaka. – �gy hallottam, a Skakdi igen f�lbem�sz� hangot ad ki, amikor darabokra t�rj�k.
- De, mivel nyilv�nval�an nem �rdekel titeket – folytatta Vezon, a legkisebb figyelmet sem vetve t�rsai megjegyz�seire. – Nos, akkor nem mondom el nektek, hogy mozog a talaj. Magatokt�l is r�j�tt�k.
- Hogy mozog a…? – ism�telte Brutaka. Len�zett. M�lyen alattuk az elhalt �gak �sszegubancol�dott fonad�ka val�ban f�szkel�dni kezdett. Az ok hamar tiszt�z�dott: nem is �gak voltak, hanem ezernyi, karmazsin sz�n� rovar l�bai, amelyek kibogozt�k magukat. �gy t�nt, itt volt az id� fel�bredni, �s m�r k�szen is �lltak reggeli csemeg�j�kh�z.
Sokkal sebesebben, mint arra b�rki is sz�m�tott, minden oldalon fel�z�nl�ttek a kanyon falain. Egy pillanat alatt elz�rt�k a h�d mindk�t v�g�n l�v� kij�ratot. A k�rnyez� szikl�nak nyoma veszett, maga al� temette a l�bait szed� v�r�ss�g meg a t�bb ezernyi t�gra nyitott, ragadoz� szem tengere.
- Nem, nem, nem – mondta Vezon, megr�zva a fej�t. – T�l k�s� bocs�natot k�rnetek. T�ls�gosan k�s� m�r.