Brutaka megpr�b�lta behunyni szemeit, de semmit nem �rt el vele. Elm�j�b�l nem tudta kit�r�lni Tren Krom k�p�t – a tekerg� cs�ptengert, amely egy kocsony�s k�zpontb�l eredt, rajta �res s�rga szemp�rral, melyek valahogyan megrezzen�s n�lk�l is k�vetni tudtak minden mozdulatot. Illetve els� pillant�sra ezt l�tta – Brutaka valami�rt tudta, hogy t�l sok�ig b�mulni Tren Kromot egyenest az �r�letbe vezetne.
Az entit�s �gy t�nt, mintha az id� m�l�s�val egyben�tt volna barlangj�nak k�talaj�val �s falaival, hogy e m�d a megb�v� �s a b�v�hely eggy� v�ljon. Mindenb�l a rothad�s mar� b�ze �radt. Brutaka megpr�b�lt kiszabadulni Tren Krom cs�pj�nak szor�t�s�b�l, mindhi�ba. �rezte, mik�nt a k�l�n�s szerzet az agy�ba pr�b�l hatolni, �m eddig ment�lis k�pz�s�nek h�la Brutaka ellen tudott �llni. De ha az is kudarcot vall, a sz�rnyeteg el�tt fel fognak t�rulni Mata Nui Rendj�nek titkai.
- Mily csod�k sz�lettek univerzumomban a sz�m�z�sem �ta eltelt ezredekben? - mondta l�gyan Tren Krom, hangja ugyanolyan visszatasz�t� volt, mint a k�lseje. – Tudnom kell!
Brutaka csapat�nak t�bbi tagja is vonakodva bel�pett a barlangba, de akkor azt k�v�nt�k, b�rcsak ne tett�k volna. Egyed�l Lariska �s a kez�ben l�v� protoac�l t�r tartotta �ket vissza a menek�l�st�l.
- Idegenk�nt gondoltok r�m… „m�sk�nt”… - folytatta Tren Krom. – De �n is az univerzum gyermeke vagyok, �s itt j�rtam m�r j�val ti el�ttetek, m�g Mata Nui el�tt is. Nem hallott�tok a mes�ket?
- A legend�k �rnak egy Tren Kromr�l. – mondta Brutaka. – De… nyilv�nval�an nem k�z�lnek minden r�szletet.
Tren Krom hahot�zni kezdett. A hangt�l a csapat azt k�v�nta, b�r most azonnal r�juk sz�llna a hal�l. – Miel�tt a Nagy Szellem, Mata Nui megsz�letett, a Nagy L�nyek l�trehoztak egy teljesen organikus l�nyt. Megtan�tott�k nekem, hogy m�k�dik az univerzum, amelyen dolgoztak, �s a k�zpontj�ba helyeztek. �s nekem ott kellett maradnom, hogy fenntartsam a meleget, a f�nyt, �s minden er�t, mely teljess� tette alkot�sukat.
Brutak�nak siker�lt egyik karj�t f�lig-meddig kih�znia. Kis szerencs�vel k�pes lesz megfogni egy t�rt, amivel kiv�ghatja mag�t a cs�pb�l…egyed�l id�re volt sz�ks�ge.
- �s mi t�rt�nt? Hogy ker�lt�l ide?
- Az id�m a kezdetekt�l r�vidre volt szabva. – felelt Tren Krom. – Addig kellett gondoznom az univerzumot, m�g Mata Nui fel nem k�sz�lt a hatalom �tv�tel�re. Egyszer egy f�ny mator�n j�tt oda hozz�m, �s k�z�lte, hogy el�rkezett a t�voz�som �r�ja… egy tart�lyk�sz�t� volt, de �pesz�s�ge nem �lte t�l a tal�lk�nkat. Megal�zkodtam sorsom el�tt, csak az�rt, hogy a Nagy L�nyek ide sz�m�zzenek, �s a szikl�hoz k�ssenek. – Hangj�t elnyomta a keser�s�g. – �gy t�nt, az univerzumnak nincs sz�ks�ge k�t magasabb teremt�sre.
- Mit… mit akarsz t�l�nk? – suttogta Vezon. – K�ny�rg�m, nehogy azt k�rdd, hogy valaki egy t�kr�t tartson el�d.
- Azt akarom tudni, mik zajlottak az univerzum elm�lt 100 �vezred�ben. – v�laszolt Tren Krom. – Kevesen j�ttek l�togat�ba. Ti heten itt maradtok, �s kinyerem elm�tekb�l a sz�ks�ges tud�st… sajnos megeshet, hogy m�r nem lesz elm�tek, mikor k�szen leszek.
- Mi�rt t�l�nk k�rded? – mondta Lariska. – Neked nyilv�n �gyis mindegy.
- Befogn�d a sz�d? – h�rg�tt Carapar. – Els� sz�m� szab�ly: ne ideges�tsd f�l az �ri�s, cs�pos sz�rnyet! Ezt nem tan�tj�k az �rny�kos iskol�j�ban?
- Kussolj. – sz�lt vissza Lariska. – Tren Krom… az univerzumod vesz�lyben forog. A mi munk�nk, hogy seg�ts�nk megmenteni. Ha itt tartasz minket, akkor pont az fogja megs�nyleni, aminek a l�trehoz�s�ban seg�dkezt�l.
Carapar, kez�ben pallos�val, lassan eloldalgott. Nem figyelt r� senki – mindenki szeme Larisk�ra koncentr�lt, akit Tren Krom sz�mos karj�nak egyik tartott a magasban. Mivel nem volt Brutak�hoz hasonl�an k�pezve, az elm�je nyitott k�nyv volt a l�ny sz�m�ra. A n� felsikoltott, mik�nt �tvizsg�lt�k eg�sz �let�nek eml�kk�peit; felsikoltott, mik�nt betekint�st nyert Tren Krom �si agy�ba. Mikor v�g�l eleresztett�k, Lariska �sszeesett a f�ld�n.
- Mutran. – mormogta mag�nak Tren Krom. – Olyan r�g volt, hogy belen�ztem elm�j�be… �s � az eny�mbe… �gy tanulta meg, hogyan kell Mata Nuit megt�madni. � �s a fajt�ja mer�szelt az�rt a hatalom�rt ny�lni, amelyet a sors megtagadott t�l�k. Milyen… �rdekes.
- Ann�l t�bb. – mondta Brutaka. – Mondd meg neki, Spiriah! Mondd meg, mi fog t�rt�nni, ha a Makuta sikeresen v�grehajtja a terv�t!
- Ha a Terv bev�lik… - kezdte Spiriah. K�rben�zett, nem hallgat�znak-e egykori t�rsai a k�zelben. – Leereszkedik az �rny�k… a Makuta fogja uralni az univerzumot, akaratukat a Rahkshi hajtja v�gre. Mindenki, akinek hatalma fenyeget�st jelent az uralmukra, meghal… �s t�nyleg �gy �rtettem, hogy mindenki.
- K�ptelens�g. – mondta Tren Krom. Hirtelen az eg�sz csapat agy�t megsz�llt�k a cs�pos sz�rnyeteg �ltal bel�j�k sug�rozott r�m�lomszer� k�pek, olyan l�tom�sok, melyekt�l m�g az �r�lt is elborzadna. – Enged�lyem n�lk�l senki nem k�zel�thet meg. Velem senki nem harcolhat. Engem senki nem �lhet meg. �n �r�kk� �lek!
Brutaka mostanra m�r kez�ben tartotta t�rj�t.
- Vagy tal�n nem. – mondta. – De lefogadom, volt egyszer egy kor, amir�l azt mondtad, hogy senki nem k�thetett meg… �s n�zd, m�gis mi t�rt�nt.
Tren Krom le�llt gondolkodni. Brutaka belefogott a dolg�ba, �m ekkor �szrevette Carapart a szeme sark�b�l. A Barraki kardj�t emelte, hogy les�jtson az entit�sra. T�l k�s� volt m�r ki�ltani, t�l k�s� volt meg�ll�tani.
Carapar led�fte peng�j�t, �s meg volt gy�z�dve, hogy meglepet�sk�nt �rte ellenfel�t. Ekkor v�ratlanul egy harmadik szem jelent meg Tren Kromon, amely egyenesen Caraparra meredt. A Barraki lecsap�s k�zep�ben �llt meg. Energiasug�r v�gott ki a szemb�l, f�ny�vel f�r�sztve �t. A k�vetkez� pillanatban Carapar apr� t�red�kekre hullott, mintha krist�lyb�l lett volna. Semmi nem maradt bel�le, csak egy csillog� porkupac a szikl�s f�ld�n.
- Vil�gra seg�tettem egy rend uralta vil�got. – suttogta Tren Krom. – De mit l�ttam a n�st�ny agy�ban… az �r�let �s f�lelem univerzum�v� v�ltoztatt�tok. Nem �rdemes m�r megmenteni. De ti �s a fajt�tok pont ilyen vil�got �rdemeltek.
Tren Krom a csapat fel� tasz�totta Brutak�t. Spiriah m�gneses erej�t haszn�lta, hogy elkapja, miel�tt a falnak csap�dott volna. A cs�pok ekkor visszah�z�dtak, �s k�rbefont�k magukat Tren Krom test�nek k�zep�n.
- Menjetek! – mondta a l�ny. – Sz�kjetek meg b�rt�n�mb�l… vigy�tek az eml�keiteket �s terveiteket… mert az elm�tekben megb�v� borzalmak m�r �gy is rosszabbak mindenn�l, amivel �n b�ntethetn�lek. Sorsotoknak �t�llek – annak az �letnek, amelyet a fajt�tok hozott az univerzumba.
Senki nem tal�lta alkalmasnak az id�t veszekedni vele. �sszeszedt�k Brutak�t �s Larisk�t, azt�n kimenek�ltek a barlangb�l. K�zben a szigetet k�rbevev� k�falak visszah�z�dtak a homokba. Egyed�l Takadox maradt le, hogy visszan�zzen a barlangra, ahol Carapar hunyt el. Azon tanakodott egy pillanatig, mi lehet k�pes v�get vetni egy olyan l�ny �let�nek, mely m�g a csillagokn�l is id�sebb.