Lariska Brutaka oldal�n �lldog�lt a vizet has�t� haj�juk orr�n�l. H�tuk m�g�tt a csapat t�bbi tagja tartotta szemmel Spiriah Makut�t – nem mintha b�rmit is tehetn�nek, ha net�n meg akarna sz�kni. �m Brutaka sz�molgatott egy kicsit, �s ecsetelte Spiriahnak, h�ny �r�ja maradna h�tra, ha a Makuta Testv�ris�ge megtudn� holl�t�t. Ezt�n biztos�totta Spiriaht a fel�l, hogy ha a haj� �s a leg�nys�ge megsemmis�l, a Testv�ris�get azonnal �rtes�tik, hogy merre kell keresnie.
Ez persze mind csak bl�ff volt. �m Spiriah �let�nek olyan nagy r�sz�t t�lt�tte egykori t�rsai el�l menek�lve, hogy a szaladg�l�s �s elb�v�s m�r szinte a szok�sa lett. Ahogy azt Brutaka sejtette, Spiriah bekapta a csalit �s megh�zta mag�t.
A haj� elfordult Zakaz sziget�t�l, �s d�lfel� tartott. M�g egy meg�ll� volt �tban, miel�tt elindulhattak volna v�gs� c�lpontjuk fel�. Brutaka ett�l tartott a legink�bb – ideje volt felfegyverezni a csapatot.
A szem�k el� t�rul� sziget alig volt t�bb egy kop�r szikladarabn�l. Nem ez volt a tal�lka eredeti helye, de a tervek megv�ltoztak. Mata Nui Rendj�nek k�t tagj�t, Botart �s a Trinuma n�vre hallgat� h�rom m�ter magas harcost egy fegyverrekesszel elk�ldt�k egy kicsiny, erd�s, a f�kontinenshez k�zel fekv� szigetre. Az Icarax nev� Makuta azonban felfigyelt r�juk, �s t�mad�sba lend�lt. A harc r�vid volt, �m ann�l kegyetlenebb. Botart lekaszabolt�k, a Makuta m�gneses ereje z�zta �t �ssze, �s Trinuma is alig menek�lt el �p b�rrel. K�ts�gbeesve az �tj�ba es� legels� szigeten hagyta a fegyvereket, miel�tt Daxi�ba vitte a szomor� h�rt.
A haj� a part k�zel�ben horgonyzott le. Brutaka figyelmeztette Takadoxot �s Carapart, hogy az �t�sz�s k�zben figyelni fogja �ket, nehogy kital�ljanak valami vicces tervet a lemer�l�sr�l �s megsz�k�sr�l. Vezon sz�lalt meg els�nek, amikor l�bat vetettek a szikl�s parton.
- Van itt valami… rossz dolog. – mondta szokatlanul komoly hangon. – Amivel m�g az �n er�im sem birk�zhatnak meg.
- Neked nincsenek is er�id, nyomi. – eml�keztette durv�n Carapar.
- Komoly? – mondta Vezon, l�tsz�lag �sszezavarodva. – Hol voltam, amikor osztogatt�k �ket? L�ssuk csak… Makuta rejtek�n… Voya Nuin… alagutakban… b�rt�nben… hogy k�shettem le a tal�lkoz�t, ha v�gig ott voltam, ahol az akci� is?
- Cs�ndet. – mondta Lariska, kivonva t�r�t. – Zagyvas�godban egyvalami igaz. Valami t�nyleg nem stimmel ezzel a hellyel.
Brutaka k�zeledett, a fegyvereket hozta. Takadox egy hossz�k�s, v�kony peng�t vett el, m�g Carapar egy pallost. Roodaka egy Rhotuka kil�v�re csapott le. Brutaka egy l�fegyvert ny�jtott �t Spiriahnak, majd hideg vigyorral figyelmeztette, hogy ne c�lozzon vele mag�ra… se m�sra. Vezon egy l�ndzs�t kapott, amelyet lelkesed�smentesen forgatott a kez�ben.
- Ez mit tud? – k�rdezte.
- Semmit. – v�laszolt Brutaka. – De az er�id mellett m�r nincs is r� sz�ks�ged, nem igaz?
Vezon sz�lesen mosolygott. – Igaz. – �rtett egyet, ism�t elfeledve, hogy nincsenek is er�i. Carapar d�h�sen morgott, �s arr�bb h�z�dott.
- Megvan, ami�rt idej�tt�nk. – mondta idegesen Takadox. – Induljunk!
- Van valami abban a barlangban, ott el�l. – mondta Lariska. – Mintha l�legz�st hallan�k, de ez… nedves hang, mintha s�ron �t sz�vn� valaki a leveg�t. �s van valami m�s is… tiszta olyan, mintha… k�gy�zna valami.
Spiriah h�trafel� l�pett.
- Tudom, hol vagyunk. – mondta, szemei jobbra-balra cik�ztak, mintha t�mad�st v�rt volna. – Mutran mes�lt err�l a helyr�l, b�r r�gebben m�g nem �gy n�zett ki. El kell menn�nk! El kell menn�nk most azonnal!
�m ahhoz m�r t�l k�s� volt. Gig�szi sziklafalak emelkedtek hirtelen ki a partvonalb�l, majd a sziget k�r�l egy 60 m�ter magas falat alkotva elv�lasztott�k a csapatot haj�jukt�l.
- D�nts�tek le! – parancsolta Brutaka. �m m�g az � peng�j�nek ereje sem bizonyult elegend�nek a k� �t�t�s�hez.
Spiriah n�vesztett mag�nak egy p�r sz�rnyat, �s megpr�b�lt �trep�lni a tetej�n. A fal tetej�b�l egy �les k�d�rda rep�lt ki, �s �tlyukasztotta az egyik sz�rny�t, majd k�rk�r�s zuhan�rep�l�sbe kezdett a talaj fel�. Lariska fut�snak eredt, �s a falt�l l�baival a magasba rugaszkodott, hogy elkapja a zuhan� Makut�t.
Arra nem volt id�, hogy atl�tikus mutatv�ny�t csod�lj�k, vagy menek�lni pr�b�ljanak. Most ugyanis egy hang sz�lalt fel a barlangb�l, de ilyen hangot m�g egyik�j�k sem hallott soha. Olyan volt, mint az �ti kukacok f�szk�nek megzavar�sakor keletkez� visszatasz�t� zaj. M�g Brutaka is elnyomta mag�ban, hogy vacog.
- L�togat�k. – mondta a hang. – V�gre.
- Ki vagy te? – mondta Brutaka. – Te z�rt�l be ide minket? Figyelmeztetlek, nem tudod, milyen er�vel n�zel szembe.
Egy �ri�si fog�kar t�rt el� a barlangb�l, �s k�rbetekeredett Brutak�n, hogy bevonszolja. Ezt k�vet�en m�r szemt�l szembe volt egy olyan irt�zatos, olyan idegen l�nnyel, hogy teljes akaraterej�t bevetve tudott csak esz�n�l maradni.
- �s most. – mondta az �t szorongat� szerzet. – Most mes�lj Tren Kromnak az er�dr�l!