Brutaka �s a bizarr brig�dja m�r h�rom kerek napja haj�ztak, amikor gy�l�st h�vott �ssze.
- Ideje megtudnotok, mi a k�ldet�s�nk. M�g miel�tt megk�rdezn�tek, elmondom, hogy j� okb�l v�lasztottak benneteket: P�tolhat�ak vagytok. Senkit nem �rdekel, hogy �ltek-e vagy meghaltatok, �s ez pont ide�liss� tesz titeket erre a munk�ra.
Carapar valami kimondhatatlanul piszkosat mormogott. Brutaka r� sem heder�tett.
- Egy olyan szigetre tartunk, mely d�lebbre van b�rmely t�rk�pen felt�ntetett dologn�l. – folytatta Brutaka. – Viszont nem lakatlan. S�t mi t�bb, egy igen is k�l�nleges lakosa van: a Miserix nev� Makuta.
Most Spiriah volt soron a motyog�ssal, hab�r az � szavaiban ink�bb megd�bben�s t�kr�z�d�tt, semmint f�lelem.
- Annak, aki nem tudn�, Miserix volt a Makuta Testv�ris�g�nek vez�re a c�m jelenlegi visel�je el�tt. – mondta Brutaka. – Megd�nt�tt�k, �s egy vulk�ni szigetre sz�m�zt�k. Rahi �s a Nagy L�nyek tudj�k m�g, mik �rk�dnek felette – olyan dolgok, melyek valaki szerint k�pesek elint�zni egy sz�kev�ny Makut�t. A mi feladatunk kimenek�teni �t.
Eleinte egyik csapattag sem sz�lt semmit. V�g�l Takadox kinyitotta a sz�j�t.
- �s mi mit kapunk ez�rt? P�nzt? Hatalmat? A szabads�gunk?
Brutaka mosolygott. – Megkapj�tok a holnapot.
- �s mit kezd�nk vele, ha m�r vel�nk van? – k�rdezte Roodaka. – V�lts�gd�jat k�r�nk �rte?
- Az nem a te dolgod. – felelt Brutaka. – Mindegyiketeknek szerepe van a k�ldet�sben. Amikor k�zelebb �r�nk a szigethez, kaptok fegyvereket �s felszerel�st. Ha b�rmikor futni pr�b�ltok, a bar�taim nyomban levad�sznak – olyan bar�taim, akik mellett �n csak egy nagy, aranyos Ussal r�knak t�n�k.
Vezon sz�rta ki �ket el�sz�r. Egy heveny�sz haj�kb�l �ll� flotta k�zeledett nyugatr�l. Ezekn�l rond�bb cs�nakokat nemigen lehet elk�pzelni: a maradv�nyokb�l meg roncsokb�l �sszet�kolt szerkezetek alig voltak tenger�ll�k.
- Zyglak! – ki�ltott
A t�bbiek a korl�thoz rohantak, hogy megn�zz�k. �s val�ban, a „Nagy L�nyek hib�ik�nt” ismert h�ll�szer� l�nyek korm�nyozt�k a haj�kat. A h�rhedten er�szakos �s puszt�t� Zyglakok gy�l�lt�k a Nagy Szellemet, Mata Nuit, �s mindent, ami vele kapcsolatban �llt. Nem volt val�sz�n�, hogy bar�tkozni akartak.
Brutaka megpr�b�lta elkorm�nyozni t�l�k a haj�t, de a sz�l �s a hull�mok nem akartak engedelmeskedni. P�r perc eltelt�vel r�j�tt, hogy Spiriah Makuta az id�j�r�s ir�ny�t� hatalm�val tartotta egy helyben a haj�t.
- Komolyan azt hitt�tek, hogy ilyen k�nny� lesz? – mondta Spiriah. – M�r napokkal ezel�tt lemondtam az egy�ttm�k�d�sr�l, �s Stelt csatorn�in kereszt�l �zenetet k�ldtem a Zyglak bar�taimnak.
Vezon elborzadt. Nem is olyan r�g t�bb napig raboskodott a Zyglak fogs�g�ban. Ezt az �lm�nyt nem akarta �jb�l �t�lni.
- Bar�tok? A Zyglaknak nincsenek bar�tai… csak eb�djei, amiket m�g nem evett meg.
- Kitasz�tott�k �ket. – mondta Spiriah. – Ahogy engem is. �s most, Brutaka, �tveszem az ir�ny�t�st a haj� f�l�tt. �j ir�nyba indulunk, Zakaz szigete fel�. Ott t�rt�nt a veres�gem �s kegyveszt�sem – hogy nagy k�s�rletem cs�d�t vallott, ami�rt a szigetlak�k t�l f�ktelenek voltak ahhoz, hogy kezelni tudj�k az aj�nd�kaimat. Az � hib�juk, hogy sz�m�ztek a Testv�ris�gb�l – �s most meg fognak ez�rt fizetni!