Matoro Mahri Toa �s Makuta a r�ges-r�g elhunyt Tuyet Toa �t�tt-kopott maszkja �s p�nc�lzata f�l�tt �csorogtak.
- Te meg�r�lt�l. – mondta Matoro. – Ezt �n meg nem teszem.
- Biztos �tugrottam azt a r�szt, amikor megengedtem a v�laszt�st. – v�laszolt Makuta. – Azt akarom, �leszd fel ezt a d�g�t a maszkoddal, most azonnal! – Egy pillanattal k�s�bb hozz�tette: - Meg is �lhetlek, Matoro, �s elvihetem a maszkot, hogy azt�n magam tegyem meg, de �gy sokkal sz�rakoztat�bb.
- M�g ha fel is t�masztom, nem lesz k�pes �jraalkotni a Nui K�vet. – fejtegetett Matoro. – Nem lesz lelke! Nem lesz elm�je!
- A To�k elm�j�t �n mindig is t�l�rt�keltnek tartottam. – mondta Makuta. – L�ss hozz�!
Matoro koncentr�lt, �s m�k�d�sbe helyezte a Fel�leszt�s Maszkj�t. Tudta, hogy Makuta komolyan �rtette. Gondolkod�s n�lk�l v�gezhetne vele. E mellett a J�g To�ja maga is k�v�ncsi volt, mire k�sz�lt Makuta. Ha megtudja, b�rmikor visszak�ldheti Tuyetet a s�rba a maszkereje kikapcsol�s�val.
A l�bain�l hever� Kanohi maszk �s p�nc�lzat mozogni, lassan �ssze�llni kezdett. Ami az el�z� pillanatban m�g egy roncskupac volt, most form�t �nt�tt. T�bb p�nc�ldarab t�rt el� a s�rr�tegb�l, igyekezve csatlakozni a t�bbihez. Az eg�sz valahogyan egyszerre volt b�mulatos �s gyomorforgat�.
Az egykoron Tuyet To�hoz tartoz� test lassan felmagasodott a Verem fenek�r�l, �s parancsokra v�rva bizonytalanul kiegyenesedett. Ekkor Matoro felfedezett valamit. Hihetetlen�l kicsi, majdnem mikroszkopikus krist�lydarabok voltak a Toa p�nc�lj�ba �gaz�dva.
- �m. – mondta Makuta. – Amikor a Nui K� oly sok �vezreddel ez el�tt felrobbant, nagy r�sze f�stt� lett, de n�h�ny darabka megmaradt Tuyet p�nc�lzat�ban. Ezekkel k�pes leszek ism�t teljess� tenni a k�vet. M�r csak a megfelel� szersz�m hi�nyzik.
- Mif�le szersz�m? – k�rdezte Matoro.
- Artakha P�lc�ja. – v�laszolt Makuta. – �s ha nem t�vedek, r�gi bar�taid, a Nuva Toa �pp most hozz�k el nekem.