Makuta elvezette Matoro Mahri To�t a Verem n�ven ismert r�gi b�rt�n barlangjainak m�lys�geibe. A cs�nd h�tborzongat� volt. Id�nk�t elsuhant mellett�k egy-egy tengeri �l�l�ny, tartva a tisztes t�vols�got az �ltaluk ragadoz�kk�nt �rtelmezett alakokt�l.
Az egyik�nk val�ban az, gondolta Matoro. Makuta, ami�ta az eszemet tudom, mindig is a mator�nok f�lelmein �lt. �s �n… mi lett bel�lem? Amint r�j�ttem, hogy a maszkommal k�pes vagyok holtakat f�l�ll�tani, meg kellett volna t�le szabadulnom. Nem lett volna szabad haszn�lnom.
- Ha a t�preng�st befejezted, megmutatn�m, mi�rt j�tt�nk. – sz�lt Makuta. – �me.
Matoro megn�zte, mire mutat. Egy Er� Kanohi Maszk hevert f�lig betemetve a t�rmel�k k�zt, alakja ismer�snek t�nt. A k�zelben k�k Toa p�nc�ldarabok sz�r�dtak sz�jjel.
- Mi mind ez? – �gy Matoro.
- Egy V�z To�j�nak utols� maradv�nyai, kinek neve Tuyet Toa. – felelt Makuta. – Sok ezer �vvel ezel�tt sz�m�zt�k ide. Itt lelte v�g�t, de nem tudom, mi�rt. Meglehet, menek�lni pr�b�lt.
- Mi�rt k�ldt�k ide?
- V�laszt adnom meglehet�sen bonyolult erre, hisz mind�ssze p�r napja tudom, hogy hol van ez az „itt”. De b�n�t j�l tudom. A hatalom egy olyan t�rgy�val pepecselt, mely nem volt az �v�. Nem b�rta kord�ban tartani. Meg�r�lt, legy�zte �t Lhikan Toa �s Nidhiki Toa, a t�rgy pedig megsemmis�lt, legal�bb is �gy hitt�k a h�s�k.
- T�rj a l�nyegre.
Makuta felnevetett. – Azt hittem, k�nnyen r�j�ssz. Tuyet halott. Ugyanakkor � az egyetlen, aki tudhatja, hogyan lehet azt a hatalmas eszk�zt – a Nui K�vet – visszakre�lni. Azt akarom, hogy haszn�ld a Fel�leszt�s Maszkj�t, Matoro. Azt akarom, hogy hozd �t vissza.