Matoro Toa cs�ndesen szelte a Verem fekete viz�t, a Maxilos nev� robot�r pedig szorosan k�vette. Matoro �gy �rezte, mintha a v�gzet �rny�ka vet�lt volna r�, hisz � tudta azt, amit senki m�s nem: hogy Maxilos mechanikus test�t a gonosz Makuta szelleme sz�llta meg.
- Mi�rt nem besz�lsz? – k�rdezte Makuta Maxilos m�ly hangj�n. – L�ttunk ma hal�lt �s pusztul�st, �s m�g t�bb el�be n�z�nk. L�ttunk h�s�ket, akik gaztev�kk�nt viselkedtek. Te magad is tett�l m�r olyan dolgokat, amikt�l m�g �n is vonakodn�k. �nnepeln�nk k�ne.
- Dugulj el! – mondta Matoro. – Csak azt teszem, ami sz�ks�ges Mata Nui megment�s�hez, akinek �let�t te magad helyezted vesz�lybe.
Makuta felnevetett.
- V�ld csak, amit akarsz, kicsiny Toa. De k�ptelen vagy beismerni, hogy mind�ssze egy rosszul alakul� nap, egy pillanatnyi kegyetlens�g vagy egy kis d�hroham v�laszt el t�ged t�lem.
Makuta el�szott Matoro mellett, �s befordult a tengerfen�k ir�ny�ba.
- Gyere velem, hadd mutassak valamit!
- Mit? – k�rdezte Matoro.
- V�laszt egy p�r k�rd�sedre. – felelt Makuta.
Elvezette Mator�t a fekete vizek m�lys�geibe, ahol egy nagy hasad�kot tal�ltak az aljzaton.
- Ezt nem sokkal azut�n fedeztem f�l, hogy �tvettem az ir�ny�t�st Maxilos teste felett. Ez az eredeti Verem bej�rata, a b�rt�n�, melyben egykor a Barraki �s m�s hozz�juk hasonl�ak raboskodtak. Van odalenn valami, amit szerintem l�tnod kellene.
- Honnan tudjam, hogy ez nem csapda? – k�rdezte Matoro.
- Sehonnan. – v�laszolt Makuta. – De egy magadfajta er�s �s b�tor Toa nyilv�n nem f�l semmit�l sem. K�vess!
Makuta le�szott a ny�l�son. Matoro figyelte, ahogy a karmazsin sz�n� alak elt�nik a Verem al�. A J�g To�ja el�k�sz�tette Cordak Sorozatvet�j�t, �s felk�sz�lt mindenre, ami odalenn t�rt�nhet vele, majd k�vette legnagyobb ellens�g�t a feketes�gbe.