|
3. rsz
Lesovikk sikertelenl kszkdtt, hogy megszabaduljon Karzahni lngol lncaibl. Karzahni mosolyg arca kzben vgig ott derengett fltte.
- Ne prblkozz ellenllni! – mondta a fogva tart. – Senki, mg a legends Manas rkok sem voltak kpesek megtrni ezt a szortst.
- Te… nem… emlkszel rm, igaz? – mondta Lesovikk. – Nem, szerintem nem is tudnl – de mr tbbszr is sszefutottunk. Sok, sok ezer vvel ezeltt volt. Azrt mentem a birodalmadba, hogy kiszabadtsam a bartaimat, akiket egy rlt Turaga kldtt oda. A Manas rkjaid elzavartak, de mindig visszatrtem… s mindig kudarcot vallottam. Mire sikerlt tcsusszannom az reid kztt, a bartaimat mr elkldtk valahova mshov, de nem tudtam, hova.
Karzahni nevetett.
- Akkor a kudarc nem j a szmodra, Toa. Megnyugodhatsz, mert a mai napi veresged nem fog vratlanul rni.
- nem egy csdtmeg! – kiltotta Sarda. – Mr – mr emlkszem! Emlkszem, hogy Lesovikk megvdte az otthonunkat a Rahi vadaktl, s minden mstl, ami fenyegetett minket… emlkszek, amikor s csapata elmentek, s nem trtek vissza… addig nem, amg n mindig ott voltam. nem egy csdtmeg – sosem volt az – egy hs!
Lesovikk flnzett a matornra. Mr nagyon, nagyon rgen volt, hogy valaki „hsnek” nevezte t. A sz energialketknt hatott r. Lesovikk, bevetve minden megmaradt erejt, megfesztette az izmait, s elpattintotta Karzahni lnct.
- Lehetetlen. – suttogta Karzahni. – Tged lebrtak… legyztek… elbdtottak.
- Valban elbdultam. – mondta a talpra ll Lesovikk. – s el is multam azon, hogy a te kis fmgyrid kpesek fogva tartani egy Tot.
Volt valami a vetern harcos szemeiben, amitl mg a nagy erej Karzahni is elbizonytalanodott. Lesovikk, kimerlten s legyenglten, mg mindig llt, harcra ksz fegyverben a kezben, kszenltben.
- s most, te avas Rahi ebdmaradk. – mondta a Leveg Toja. – Prbljuk ezt meg megint!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
