A Sarda nev� ta-mator�n biztosra vette, hogy utols� pillanatait �li. �t �s bar�tait foglyul ejtette Pridak, a Barraki vez�r, egy tengeri barlangban. Mikor Pridak elvesztette t�relm�t, ami�rt nem adtak neki inform�ci�t, megragadta Sard�t �s kihaj�totta a barlangb�l, egyenesen egy �hes Takea c�pa raj k�zep�be.
Sarda biztosra tudta, mi most fog k�vetkezni. Nem lesz k�pes p�r m�sodpercn�l tov�bb t�vol tartani mag�t�l egy horda c�p�t. Rem�lte, legal�bb gyorsan �r majd v�get.
Valami fel�je sietett – de nem egy Takea c�pa, hanem egy maszkot visel� alak egy mechanikus tengeri sz�n h�t�n, kez�ben karddal. A j�vev�ny egy szemvillant�s alatt bev�g�dott a c�paiskola k�zep�be �s sz�toszlatta a „di�kokat”. Miel�tt a c�p�k �jb�l �ssze�llhattak volna, elragadta �ket egy v�zt�lcs�r, �s messze sodr�dtak a helysz�nr�l.
Sarda megh�kkenten figyelte megment�je k�zeled�s�t. Tal�n valami ismer�s volt benne? Nem tudta. De az idegen minden bizonnyal �gy t�nt, ismeri a mator�nt.
- Sarda? – k�rdezte. – T�nyleg te vagy?
- Persze, hogy �n. – felelt Sarda. – �s a ment�sre v�r� bar�taim meg bent vannak a barlangban. Ha j�l b�nsz azzal a karddal, seg�thetn�l nekem.
A j�vev�ny r�n�zett a bej�ratra, majd a messzes�gbe b�mult, ahol a c�p�k m�r gy�lekeztek a t�mad�sra. Ezut�n visszafordult Sard�hoz.
- Valaki azt mondta egyszer, hogy a tud�s �lesebb fegyver a kardn�l. Miel�tt harcba sz�lln�k, j�l j�nne egy kev�s.
Az idegen szavaiban valami az eml�kezet szikr�it keltette Sard�ban. K�zelebbr�l is szem�gyre vette az alakot. A megjelen�se m�g mindig ismeretlen volt, de ellenben a szavai, �s a hangja –
- Lesovikk Toa? – k�rdezte Sarda, majdnem t�ls�gosan tartva att�l, hogy r�hib�zott az idegen identit�s�ra. – De… az nem lehet… hogy lehetsz te itt?
A Toa szomork�s mosolyt h�zott arc�ra.
- Igen… Lesovikk vagyok, b�r m�r nagyon r�gen volt, hogy valaki To�nak sz�l�tott. �s hogy hogyan ker�ltem ide… az egy hossz� t�rt�net, bar�tom.